Korunk egyik legfontosabb árnyékolástechnikai trendjének tekinthető a redőnyök motorizálása. Nem véletlenül, hiszen ezzel a technológiai háttérrel sokkal komfortosabb és kényelmesebb az árnyékolók működtetése, miközben rengeteg új utat nyitnak meg a futurisztikus technológiák irányába, de fontos szempont ezzel kapcsolatban az is, hogy ma már egy elektromotor beépítése csak minimális extra költséget jelent. Ennek apropójából egyre többen érdeklődnek az árnyékolók utólagos motorizálásának lehetőségéről, ami nem lehetetlen feladat ugyan, de nem árt tisztában lenni a témához kapcsolódó tudnivalókkal.

Nem minden redőny motorizálható utólag

Merthogy bár sokak számára óriási segítséget jelenthetne a redőnyök motorizálása – például könnyebben mozgathatják egy távirányítóval az idősek vagy a betegek –, azonban közel sem minden árnyékoló esetében alkalmazható ez a megoldás. Jelenleg ugyanis két fontos szempont van, amit figyelembe kell venni ahhoz, hogy redőnyünk motorizálható legyen. Ezek a következők:

• az árnyékoló redőnypalástjának arriterezése, ami megakadályozza, hogy a redőnylécek elmozdulhassanak egymás mellett;
• a redőnyszekrényhez elvezetett elektromos hálózathoz – ha másképpen nem működik, akkor festhető külső kábel csatornában – a működtetéshez.

Az arriterezés kapcsán fontos kiemelni, hogy a modern redőnyök többsége rendelkezik ilyen kiegészítővel, és nemcsak az alumínium-, hanem a műanyag típusok is. Amennyiben ez valamiért kimaradt volna az árnyékolónkból, előfordulhat olyan eset, hogy a szétcsúszást meggátoló alkatrészt utólag egy szakember beépítse, ezzel felkészítve a palástot az elektromotor fogadására. Az arriterezés azért annyira lényeges egy redőny motorizálásakor, mert az alkatrész hiányában könnyen előfordulhat, hogy valamelyik léc oldalirányban elmozdul, majd beakad valahová. Gurtnis mozgatás során ilyenkor érzékeljük a problémát, és nem erőltetjük a tengely forgását, de egy erős redőnymotor – érzékelő hiányában – tovább feszíti a szerkezetet, amivel komoly kárt okozhat a palástban és a kisebb mozgó szerkezetekben is.

Így zajlik a redőny utólagos motorizálása

Amennyiben redőnyünk alkalmas az átalakításra, a redőnymotor beépítése mindig a meglévő árnyékoló leszerelésével indul – már amennyiben külső tokos kialakításról van szó –, hiszen sokkal egyszerűbb a földön szerelni, miközben a bekötések miatt is egyszerűbb így nekikezdeni a munkálatoknak. A legfontosabb teendő ilyenkor, hogy a tengelyt kiszereljük a helyéről, hiszen ki kell cserélni egy speciális hatszögletű horganyzott fémtengelyre. Bár rengeteg modern árnyékolónál már alapból ezt alkalmazzák, azonban a csere ilyenkor sem megkerülhető, hiszen a motorizáláshoz ezek biztosan rövidek lennének, mert hasonló alapelven, de más módszer mentén működik egy elektromos redőny.

Noha manapság már nem helytálló kijelentés, hogy kizárólag az alumínium redőnyök motorizálhatók, azonban a műanyag típusokhoz viszonyítva valóban egyszerűbb dolgunk lesz vele, ha utólagos megoldáson gondolkozunk. Ennek az oka nem más, minthogy a legtöbb alumínium árnyékoló utólag is felvértezhető arriterezéssel, míg a műanyagoknál nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen a szétcsúszást gátló kis alkatrészek csak nagyon ritkán illeszkednek megfelelően, éppen ezért mindig helyszíni szemlét igényel, ha egy ilyen terméket szeretnénk utólag ellátni elektromotorral.

Miután a palást rendben van, és az új tengely, valamint az elektromotor is bekerült a szekrényrészbe, az átalakítás gyakorlatilag megtörtént, a szerkezetet csak vissza kell szerelni a helyére úgy, ahogyan lekerült onnan. Gurtni helyett azonban egy kábel van ilyenkor bevezetve a lakásba – vagy oda, ahonnan áramot tudunk biztosítani a redőnymotor számára –, hiszen ennek bekötése nélkül az árnyékoló nem lesz működőképes. Szerencsés, ha az elektromos hálózat ilyenkor már el van vezetve a redőnyhöz, hiszen ezzel a munka azonnal véglegesíthető, az árnyékoló beállítható, működése optimalizálható, kipróbálható, ideális esetben pedig rögtön élvezhető a megnövekedett komfort, valamint a működtetés egyszerűsége.