Főként a külső tokos redőnyök általában bármilyen nyílászáróra könnyedén felszerelhetők, telepítésük rendszerint nem okoz különösebb problémát, de nagyon sokszor találkozni olyan ingatlanokkal, melyeknél a hőszigetelést végző szakemberek nem figyelnek oda arra, hogy az adott nyílászáróra később egy kültéri árnyékolót szeretnének felszereltetni a tulajdonosok. Mindezzel több probléma is akad, hiszen amennyiben a homlokzatszigetelés túlzottan belelóg az ablakok vagy az ajtók keretszerkezetébe, akkor ott valami biztosan el lett rontva, és nemcsak a redőnyszerelést nehezíti meg – vagy lehetetleníti el teljesen –, hanem az épület esztétikai értékét is rombolja.

A legáltalánosabb hiba

Az egyik legáltalánosabb homlokzati probléma, mely jelentős mértékben meg tudja nehezíteni a redőnyszerelést, nem más, minthogy a hőszigetelés túlzottan belelóg az ablak tokszerkezetébe, vagyis nem marad már elég hely az árnyékoló szerkezetének, vagy csak olyan belógással, ami a külső- és a belső megjelenést, vagy akár a kilátást is rontja. Ahhoz ugyanis, hogy egy redőny felszerelhető legyen, ahhoz legalább 6-7 centiméter távolságot kell elhagyni a nyílászárók oldalain, valamint a kész falazat kávarészétől az ablakok vagy ajtók tokjáig bezárólag.

Amennyiben a homlokzati hőszigetelés során ezt az értéket képesek tartani a szakemberek, és a falkávák megfelelően párhuzamosak, illetve merőlegesek egymásra – hiszen nagyon gyakori probléma, hogy az ablaknyílás két vége között akár egy teljes centi eltérés van –, akkor a redőny minden további nélkül felszerelhető. Ez azt jelenti, hogy nemcsak motorizált kialakítás valósítható meg ilyen esetben, hanem a gurtni bevezetésére is lehetőség van még.

Ha nem megfelelők a méretek

Természetesen nem kell azonnal kétségbe esni, ha a falkávák méreteit elrontották, hiszen vannak mentesítő körülmények és alternatívák. Ha a 6-7 centiméter helyett például csak 4 centimétert sikerült hagyniuk a szakembereknek, akkor a külső tokos redőnyök rendszerint még feltelepíthetők, de a gurtnis kialakítástól el kell búcsúznunk, hiszen a biztonságos, masszív telepítés nem okoz majd gondot, de a gurtni bevezetésére nem lesz lehetőség. Ehhez a megoldáshoz ugyanis elengedhetetlen a nyílászáró síkjára merőleges kivitelezés, ferde szereléskor ugyanis a gurtni leugorhat a tárcsáról, és ezzel az árnyékoló használhatatlanná válik.

Alternatívája a zsinóros kialakítás, amikor egy erős mozgatózsinórt egy rugós kivezetővel csatlakoztatnak az árnyékolóhoz, mely ferde telepítés esetén is működőképes marad. Egy másik hatásos megoldás, ha rossz helykihasználás esetén a redőnyt elektromotorral szereljük fel, hiszen ilyenkor nincs szükség gurtnikra és zsinórokra, a működtetéshez szükséges elektromos kábel bevezetése számtalan formában megtörténhet.

A rossz helykihasználás problémája

Közel sem csak az általános helyhiány az, amiért a rosszul kialakított homlokzat megnehezíti a redőnyök szerelhetőségét. Problémát okoz például az is, hogy a gurtni, vagy a bevezető ilyen esetben egyszerűen beszakad a nyílászáró falcába, amivel gyakorlatilag rögtön az ablakcsere is indokolttá válhat – különösen műanyag nyílászárók esetén. Ez különösen fix ablakoknál nagyon fontos szempont. Ilyenkor kétoldalt és felül egyaránt meg kell lennie legalább 7 centiméter szabad helynek, mert maga az üveg is több mint 2 centiméterre benyúlik a tokszerkezetbe. Amennyiben tehát mindössze 4 centiméter hely lenne a szerelésre, a rögzítő csavarok átmennének az üvegen, mely ettől megrepedne vagy teljesen betörne.

A toktoldó jó megoldás

Ha el akarjuk kerülni, hogy a fenti problémák közül bármelyik előforduljon, érdemes egyeztetni a hőszigetelést végző szakemberekkel a nyílászárók beépítésekor úgynevezett toktoldók alkalmazásáról. Ez azért előnyös, mert ilyenkor a szigetelés alkalmával ki van jelölve, hogy meddig kell mennie a szigetelőlemeznek, és esély sincs arra, hogy a toktoldókon túlnyúljanak a lapok. Ezek a toktoldók ráadásul többféle méretben elérhetők, tehát bármilyen nyílászáró, bármilyen vastag szigetelés, és szinte bármilyen redőny esetében kiválóan alkalmazhatók.